Eight - The end

Életemben harmadjára vagyok kórházban. Először annál az ominózus mandulaműtétnél. Utána akkor, amikor megijedtek, mert vérzett az orrom. És most.
 Kinyitottam a szemem. Körülnéztem a szobában. Az éjjeliszekrényen Dr. Pepper üveg állt egymagában és egy üdvözlőkártya apámtól, hogy legyek jobban, a sablonos szöveg, amit a titkárnője ír. Jellemző. Ha nem üzleti úton van, akkor.. Mikor szokott egyáltalán otthon lenni. Sóhajtottam egyet, majd felkeltem az ágyból. Furcsálltam egy kicsit, hogy teljesen üres az épület. Egy rohangáló picsaszoknyás nő sincs, senki sem bőg a folyosón és ecseteli a szörnyű életét. Minden tiszta volt, ami eléggé szokatlan ezen a helyen. Egyetlen egy szobában égett a villany, az a góré irodája volt. Hogy őszinte legyek, azt hittem, nincs a kórházakban külön irodája a nagyasszonynak. Benyitottam az ajtón, és tényleg egy nő fogadott. Esküszöm, hogy csak tippeltem. A nőci felnézett a papírok közül, majd rám villantott egy széles mosolyt.
 - Már vártalak, Candice.
 - Engem?
 - Igen. Tudod.. Amúgy sem lett volna túl sok időd hátra..
 - Tessék? - vágtam közbe. - Milyen baromságokat hord össze?
 - Meghaltál volna, drágám. De most a barátod a kezemre játszott. Rákos voltál.
 - Akkor én most kinyúltam? Bármit megtehetek? Végül is.. Már senki nem irányíthat. Nincsenek idegesítő szülők, hülye tanárok..
 - Hé, azért itt is van egy főnök.
 - És.. Ez csak ennyi? Vagy van egy találós kérdés, amivel elmehetek valahová? Mit kell csinálnom?
 - Választanod. Igazából van egy olyan lehetőség, hogy tovább élhetsz.. De ezt ki választaná?
 - Én.
 - Micsoda?
 - Vannak, akiktől még el kell búcsúznom. Úgyis mindjárt kinyiffanok.
 - Ha ezt választod.. Ám legyen.
A nő suhintott egyet a kezével, majd eltűnt.
 Ugyan az a kép fogadott a szobában, csak ültek az ágyam mellett. Megkönnyebbülésem jeléül sóhajtottam egyet, majd ránéztem az éjjeliszekrényre. Ugyan az, csak több üdvözlőkártya és egy csokor virág. Cukiiiii. Felültem, mire Dan, aki már majdnem eldőlt az álmosságtól, megbökte Pete oldalát, és mind a ketten tágra nyílt szemekkel bámultak.
 - Nem láttatok még fehér embert? - kérdeztem gúnyosan.
Dan elmosolyodott. Visszatértem. Végleg.

Seven

 Egy idő után Renée rájött, hogy ha a srácok seggét bámulja nem fogja egy sem megszólítani, úgyhogy végre-valahára felállt és ketteseben hagyott minket Dan-nel. A csaj egy cseppet pasifüggő, de tudom, hogy ha beleszólok, csak kapok egy rohadtnagy oltást és elmegy.
 Dannel kiegyeztünk a.. Min is? Jah, hogy ha kérdezik, hogy mi történt az ablakkal, akkor az iskola parkolójában betörték. Nehéz elhinni, de a kíváncsi illetőnek muszáj lesz. A hazafelé úton nem bírtam ki, úgyhogy megkérdeztem, hol vagyunk.
 - Lövésem nincs. Annak örülök, hogy nem támadtak meg a... - itt egy másodpercre megállt - a pókok.
 - Félsz a pókoktól?
Megvonta a vállát, majd továbbra is görcsösen nézte az utat. Hátulról besüvített a szél, gondolom a fülem holnapra be lesz gyulladva. Hipochonder üzemmód bekapcs.
 Nem értem, hogy bírja pislogás nélkül olyan sok ideig. Csoda, hogy nem jöttek ki a Guinnesses pasik, hogy ő lesz a következő sokideigbírompislogásnélkül díjas.
 - Gondolom most azt várod, hogy beavassalak a részletekbe.
 - Ja.
 - Kábé tizenkét évvel ezelőtt történt. Az unokatestvérem eljött hozzánk Londonba, mert a szüleivel a kapcsolata eléggé hadilábon állt. A jókedve még a béka seggénél is mélyebben volt, úgyhogy elvittük egy gigamegaszuper állatkertbe. Volt egy ilyen éjjeli ház, ahol a sötétben gázoltál át a pókok és kukacok közt. Loghain nem volt túl finnyás az ilyen undorító dolgokra, úgyhogy megfogott egy madárpókot és belerakta a nadrágomba.
 - Egyre szimpatikusabb ez a gyerek. Ő volt a tejszínhabos csávó?
 - Aha.. Sápadt vagy...
Megvontam a vállam. A cipőfűzőm felettébb érdekesnek tűnt, úgyhogy elkezdtem azt bámulni.
 Bámészkodásomat egy kósza vörös pötty zavarta meg, amit a ruhámon pillantottam meg. A kórházi eset óta rögtön az orromhoz kapom a kezem, hogy ha vért látok a közelemben.
 - Candice.. JESSZUS, JÓL VAGY? - nézett rám. Dudálás hallatszott és mind a kette felkaptuk a fejünket. Két választási lehetőségünk volt: vagy karambolozunk, vagy nekihajtunk egy fának.

Six (part two)

Néccázhússzal hajtottunk az úton. Tudtommal a tengerpart sokkal közelebb volt a mi utcánkhoz, de inkább nem kérdezősködtem.
 Dan idegesen markolászta a kormányt, mire egyszer csak egy pattanás és üvegtörés. Na basszus, mi lehet ez?
 Ösztönösen hátrafordultam, mire egy széttört hátsóablak látványa tárult elém. Na basszus. Lehúztunk a legközelebbi pihenőhelynél, amit történetesen egy Starbucks mellé építettek. Várjunk csak.. Pihenőhely? Lol, hol vagyunk? Tudom, hogy reagál rá, ha lelövök egy meglepetést, vagy valami olyasmit..
 Bementem a kávézóba és rendeltem egy chococinot.. Illetve akartam, de valaki megállított.
 - Öhm.. Nem tudná megmondani, hogy merre találom innen a.. CANDICE, TE VAGY AZ?? - kérdezte egy számomra ismeretlen hang.
 - Őőőő.. ja, én vagyok. De te.. - Nem, még mindig nem jöttem rá. Szőke haj, barna barna szem, bronzos bőr... - Renée?
 - Csak leesett végre!
 - Mióta is láttuk egymást utoljára? Oviban?
 - Igeeen! Azóta semmit sem változtál.. - itt elakadt a szava - mármint.. Jesszus, de jól nézel ki! Már nem akarsz vörös hajat?
 - Nem, nekem csodás az is, ha Patrick hajáét nézegethetem.. Illetve.. izéé..
 - Még mindig bele vagy zúgva?
 - Fúj, dehogy.. - oviban halálosan szerelmes voltam Patrickbe. Talán azért, mert akkor még nem ismertem ennyire. - De mesélj.. mi van veled?
 - Szerintem üljünk le, mert egy bazira hosszú történet következik.. Ha még így is kíváncsi vagy rá.
 - Ha nincs benne túl sok nyálas rész, akkor még két óráig is itt ülök veled. Vagyis kevesebb, mert kint várnak.
 - Kiiiiiiii?
Büszkén kihúztam magam, és ezt feleltem:
 - A barátom.
 - És én erről nem is tudtam...?
 - Mivel több ezer Renée Valdez van fent facebookon, nem találtalak. És időközben beszőkültél, szóval csak azért sem foglak felismerni a profilképről.
 - Jó, oké. Tee, látod amit én?
 - Mire gondolsz?
 - Arra a helyes pincérsrácra.
 - Hogy kerültél ide?
 - Mi? Ja, az unokatesómékhoz jöttem. Apám nem engedte, hogy kivegyem a részem a temetés szervezéséből, ezért eljöttem.
 - Temetés?
 - Ja, meghalt anyám.
 - Sajnálo..
 - Ne sajnáld, utáltam. - vágott a szavamba, és leintette a pincért. - Két szimpla kávét kérek.. - rendelt, miközben a szexisvagyokdenagyon mosolyát öltötte magára. Igen, ezt a nagycsoportban tökéletesítette. Mindent megkapott. Csak úgy dőltek felé a szerelemről vajmi' keveset tudó kisfiúk, de mi jártasak voltunk a témában. Egyik szülinapomra Pete-től egy felvilágosító könyvet kaptam ajándékba. Köbö voltam vagy öt éves, de nem zavarta.
 Épp bele akartam szólni, hogy a rendes kávét csak akkor iszom meg, ha kényszerítenek, de Renée
 túúúúlságosan is sokat szemezett a sráccal, akinek látszólag volt barátnője... illetve barátja.
 - Basszus, mindig a buzikat fogom ki. MI A FRANCÉRT NÉZNEK KI OLYAN JÓL?
 - Mert be akarják cserkészni a srácokat.. Ezt inkább nem folytatom.
 - De honnan tudsz ennyit... Ott egy másik helyes srác - pirult el.
 - Őt meg felejtsd el..
 - Kitalálom : ő a barátod.
 - Beletrafáltál.
Dan odajött hozzám, és a fülembe súgta:
 - A jó hír, hogy a galamb túlélte. Viszont az ablak totálkáros lett.

Six

Eltelt két hét, és végre vége lett ennek a béna iskolaévnek. Végre. Még ki kell bírnom két évet, és abból egyet Dan nélkül. Sanszos, hogy a világ azért van, hogy engem szívasson. Patrick? Annak talán örülök, hogy nem kell többet látnom a képét. Igen, összevesztünk. Nem, most nem fogok én bocsánatot kérni.

 Kiengedtek a kórházból, és első dolgom az volt, hogy felvegyem a telefont. Hogy kit akartam tárcsázni? Nem tudom. Csak beszélgetni akartam valakivel. Bárkivel. Mandy megadta a számát, mielőtt kijöttem volna. Bepötyögtem, majd a fülemhez emeltem a telóm. Üzenetrögzítő. Klafa. Dant nem hívom, mert 99,9%, hogy idegesíteném. Csörög a telefonom. Dant mégsem idegesítem annyira, mert az ő nyelvnyújtós képe díszelgett a képernyőn. Elvileg senkinek sem kellett volna látni ezt a fotót, de már Mandy is röhögött rajta egy sort..
 Szóval felvettem, és a jól ismert mély hang szólt bele:
 - Őőő.. szia, ki tudsz nézni az ablakon?
 - Á, nem, a pincébe vagyok bezárva. - közöltem vele, miközben az ablakhoz sétáltam. Az autója orrán ült
és gondolom engem keresett a szemével. Megtalált és mosolyra görbült a szája.
 - Megvagy. Izéé.. őő.. Tudod, tavaly nyáron vissza kellett mennem Londonba egy időre.. Illetve végig ott kellett lennem.
 - Igen, tudom. Az őrületbe kergettelek a folyamatos hívással.
 - Heh, ja...
 - Igazából én is kérdezni akartam valamit..
 - És eljö.. Ja, mondd el te.
 - Nem udvariaskodj, vagy kiakadok, mint a taxióra.
 - Naszóval.. Nem tudnál eljönni velem a tengerpartra? Rég nyeltem sós vizet.
 - Kábé mennyire rég?
 - Ha tovább kérdezősködsz, elmegyek egyedül. Egyébként 5 éves koromban mentünk le utoljára a tengerpartra.
 Hirtelen elképzeltem egy ötéves kis Dant, aki eszeveszetten ugrál a habok közt és pecsenyére sül a napon. Mégse sikerült, mivel elég nehéz úgy kitalálni, hogy 16 éves korában láttam először.
 Felkaptam magamra az első kézbe eső fürdőruhám, amit végül lehámoztam magamról, mert kicsi volt. Öt perc kotorászás után megtaláltam a fekete bikinim. Rávettem egy ruhát és leszaladtam a lépcsőn. Meg se vártam anya kérdését, nem akartam neki magyarázni, hogy van egy pasim. Ja, nem tudja. Szó szerint kivágtattam a házból és csak Dan mellett álltam meg.
 - Köszi, hogy kiszedtél. Azt hittem, hogy ki kell másznom az ablakon, mert amikor itthon van, egy faggatás kíséretében ha elenged.
Elmosolyodott és átölelt. Bevágódtam az anyósülésre és elindultunk a tengerpart felé. Dan őrült vezetési módját már volt alkalmam megismerni, úgyhogy már nem éreztem azt út közben, hogy két másodperc után visszanézhetem a heti étrendem. 

Five

Eszméletlenül fájt a fejem. Kinyitottam a szemem és egy teljesen fehér szobában találtam magam. Basszus. A kórházhoz mindig rossz emlékek kötnek, mint például a mandulám kivétele. Azóta irtózom a pókoktól...

 Megpróbáltam felülni, de egy fekete műkörmös két visszatolt. Az eddig homályos látásom kitisztult: Dan, Patrick és Pete állt ott egy szőke csajszi társaságában. A szöszke Mandy volt.
 Tettem még egy próbát a feltápászkodásra, de most egy erősebb kéz fogta meg a vállam.
 - Szuper, már felülni sem lehet..
 - Én engedném, de az ügyeletes orvos megmondta, hogy nem szabad.
 - Ki az a faszi?
 - Az apám.. - pirult el Mandy. Elmosolyodtam, mire megenyhülve mondta: - Na jó, de ha valaki bejön, rögtön visszafekszel.
 Dan leült mellém az ágyra, Mandy meg helyet foglalt egy széken. Egy ideig szótlanul vártunk majd megszólaltam:
 - Mégis mi a franc történt?
Patrick egyik lábáról a másikra állt, Dan pedig a fogát szívta. Pete arcára ráfagyott a mosoly.
 - Nem emlékszel semmire?
 - Nem mondhatni..
 - Elájultál. - mondta Mandy, majd egy biztatónak szánt mosolyt küldött felém. Nem akartam gorombáskodni, szóval az "Erre magamtól is rájöttem" kijelentésemet mellőztem. Patrick kiment a szobából és Mandy is követte. Pete azzal az ürüggyel, hogy vesz egy kávét szintén elhagyta a helységet, így Dannel ketten maradtunk.
 - Egy elájulás miatt kórházba hoztatok? És mi történt az arcoddal?
 - Patrick sikoltozott, hogy hívjunk mentőt. És.. őőő.. legurultam a lépcsőről.
Általában ha nem mond igazat, mindig ráncolja a homlokát, és ez most is így történt. Néhány perc néma ülés után Patrick visszatért a szobába, mire Dan elköszönt tőlem. Rögtön egy kérdéssel támadtam le:
 - Miért kellett ekkora ügyet csinálni ebből?
 - Én csináltam nagy ügyet? A lógásnál is folyamatosan az ment, hogy te parázol, mert elkapnak. Kajakra nem tudsz megnyugodni? Folyton csak csinálod a hisztit..
 - Én csinálom a hisztit? Ja, hát persze. Most bármit a fejemhez vágsz, mert tudod, hogy nem kelhetek fel. Egyébként kitekerném a nyakad. 

Four

Gyorsan szétváltunk én meg felálltam a földről.
 - De, fent van a szobájában. Megmutassam, vagy megtalálod?
 - Mutasd meg...
Tudtam, hogy felesleges a kérdés, amúgy is ezt fogja válaszolni. Felmentünk a lépcsőn, majd bementünk Pete szobájába. Csak most jöttem rá, milyen rég nem voltam itt. Az ágy alól pornóújságok sarkai kandikáltak ki és mindenhol állt a kosz. Felkaptam a táskáját s odaadtam Patricknek.
 - Amúgy..
 - Ha azt kérdeznéd, hogy mit csináltunk, nem válaszolok. Magánjellegű dolog.
 - De azért csak érint engem i...
 - Miért is? - vágtam a szavába, majd leszaladtam a lépcsőn. Dan addigra már feltápászkodott a földről. Legkisebb jelét sem láttam annak, hogy még fáj a szeme. Közben Patrick kiviharzott a házból fülig elvörösödve.
 Másnap az iskolában Pete-ék messze elkerültek minket. Én speciel kimondottan örültem neki, mert meguntam, hogy általában a nyakunkon lógnak. Patrick millió dühös pillantással bombázott minket. Basszus, miért ilyen haragtartó mindenki? Oké, én elvagyok Dan-nel, de a tudat, hogy a bátyám tök pipa a barátom miatt, kissé aggaszt. Nem, ez nem fog idegesíteni, az ő dolga. És ez az én döntésem. Kihúztam magam és elindultam az órára. Még volt öt perc a szünetből, úgyhogy a vécét vettem irányba. Elővettem a szemceruzám, aminek le volt törve a hegye. Kinyírom Pete-et. Egy ideig még turkáltam a táskámban a másikat keresve, de a csengőszókor feladtam. Bementem a kémiaterembe és bevágtam magam a padba. Szerencsére egyedül ültem. Öt perc múlva el kellett süllyesztenem a táskámban a Pete-től elcsórt köpőcsövemet, mert belépett Mr. Howard, oldalán egy szőke hajú csajjal. Az óriási mákom röhtön elszállt, mivel csak mellettem volt üres a pad.
 - Riley, tegye el a gyurmát. Ő itt Mandy Schulz, az új osztálytársatok. Wentz kisasszony mellett találsz helyet.
A lány szeme felcsillant. Na még egy lelkes Fall Out Boy rajongó.
 Az órának vége lett. Mandy nem is olyan rossz padtárs, végigröhögtük az órát. Dan-nek még nem mutattam be, de nem is szándékozom.
 - Még lesz óránk? - kérdeztem Dantől, mihelyst kiértem az udvarra.
 - Dehogy! Végre megszabadulhatunk a hétvége erejéig az iskolától. És utána már csak 2 hét. Tényleg, meggondoltad magad?
 - Nem, a válaszom még mindig nem. Soha sem fogok kiállni mindenki elé egy színpadra..
Dan megvonta a vállát és elindultunk hazafelé. A házunk előtti játszótéren letelepedtünk egy hintára: én Dan ölében ültem, miközben ő lassan lökte a hintát. Csodálom, hogy negyedóra után nem zsibbadt el a lába és még volt ereje engem csókolgatni. Imádom. Most volt rossz, hogy ha haza akarok menni át kell vágni a parkon. Patrick és Pete épp akkor jöttek át a kis ösvényen, amikor Dannel épp felálltunk a hintáról. Búcsúzóul megcsókoltuk egymást, majd elváltunk egymástól. Valaki elsuhant mellettem és behúzott egyet Dannek, miközben ezt morogta:
 - Kizsigerellek te disznó!
 Épp azon voltam, hogy leállítsam őket, amikor hirtelen minden elsötétült.

Three

Igen, végül a 10 perc késést elfelejtette és boldogan elengedett minket 20 perccel hamarabb. Mikor kiértünk Pete közölte, hogy elmennek valahová. Nem tett keresztbe a tervünknek, így rögtön a Wabash avenue 9-et vettük irányba. Kínos csend uralkodott végig uralkodott végig, mígnem beértünk a házunk előszobájába.
 - Jézus, ez a nő hülye. Mármint.. - elharapta a mondatot. Bement a nappaliba és elterpeszkedett az egyik fotelban. Most lett volna jó tudni, hogy mit mond. Esetleg: "Mármint nem akarlak megbántani, de nem vagy igazán az esetem" illetve: "Mármint nem az, hogy nem akarok veled járni, nagyon is örülnék neki".
 Leültem a kanapéra és elővettem a füzetet és lecsaptam az asztalra. Dan az ölébe vette és újra meg újra átolvasta. Turbógyorsasággal körmölte a sorokat a lapra, majd mellém rakta a füzetet. Elolvastam, majd egy óriásit sikítottam.
 - TE EGY ZSENI VAGY! - ugrottam a nyakába, Dan nem kis meglepetésére. Szerencsére időben elkapott, mert ha nem tette volna, akkor az estét a sürgősségin tölteném. Elengedett, majd én is visszaültem a kanapéra. Öt perc némán ülés után kórusban megszólaltunk:
 - Éhes vagyok.
 - Szuper. Megyek, kipakolom a hűtőt. - mondtam, majd felpattantam és kivettem minden ehetőt. Dan mellém állt, majd elkezdte tanulmányozni a kajákat. Felkapta a tojást, elvette a lisztet a pultról és egy tál után kutatott. Kivettem neki egyet a szekrényből, majd odatoltam elé.
 - Őőőő mit csinálsz?
 - Muffint. Van tűzriasztótok?
 - Tudtommal van.. De..
 - Pompás. - vágott a szavamba, majd feltört 3 tojást. Kihalásztam a héját a tálból, mire ő beleöntötte majdnem az egész csomag lisztet a tálba. Megfogadtam, hogy nem szólok bele. Már csak az a kérdés, hogy meddig bírom.
 Egy idő után a kotyvalék összeállt és valamennyire tészta formát sikerült neki kölcsönöznöm, amíg Dan kiment vécére. Kijött, majd elkezdtük elrendezgetni a formában a tésztát.
 - Nem kellett volna papír? - kérdezte Dan, miután beraktam a sütőbe a cuccot.
 - Kösz, hogy most szólsz.. - mondtam, majd megdobtam egy tésztagolyóval. Ő is visszadobott, és így folytattuk addig, amíg el nem fogyott a maradék trutyi. Én még mindig sikongattam, és a maradékból összegyúrtam az utolsó gombócot. Eldobtam Dan irányába, mire ő felordított. A szemére kapta a kezét, én meg odarohantam hozzá.
 - Jól vagy?
 - Végül is csak a szememet találta el.. - bökte ki két káromkodás között.
 - Mutasd.. Áááá, ez semmi. Amikor Pete majdnem kiszúrta a szemem.. - a mondatot nem tudtam befejezni, mivel Dan magához húzott és megcsókolt.
 A bejárati ajtó kinyílt, majd valaki megszólalt:
 - Candice, nem láttad Pete tá...